Tegyünk egy kis kitérőt, hogy megismerhessük a kezdeteket. A világ első labdarúgó szövetsége Angliában jött létre 1863-ban. Hazánk az első húsz között volt (15.), ahol ilyen sportszövetség létrejött (1901-ben), vagyis Magyarországon ezt a dátumot tekinthetjük a foci születésnapjának. A további események a századforduló után gyorsultak fel, amelyet előbb a FIFA 1905-ös megalakulása vezetett be, majd 1908-ban már a Londoni olimpián a Nagy-Britannia - Dánia mérkőzés volt az első hivatalos döntő, természetesen 2:0 arányban Anglia javára. Ezt az első Világbajnokság követte 1930-ban Uruguay – ban.
Magyarországon ezek a számok az első klub megalakulásával, 1885 – tel kezdődnek, amikor létrejött az Újpest együttese, majd ezt relatíve gyorsan követte az első bajnoki idény, amelyet 1901-ben a BTC nyert. Megalakult a Magyar Labdarúgó Válogatott és első kapitánya Gillemot Ferenc lett 1902-1904 között. A hazai tehetségek megjelenésére jellemző, hogy 1938-ban már a VB-n döntőt játszottunk Olaszország ellen.
A hazai újságírásra pedig a századfordulón az volt jellemző, hogy olyan nyolc napilapunk volt, amely az akkori időkben 100 ezer példányszám fölött jelent meg. Emellett rengeteg egyéb sajtótermék is megélt mellettük, jellemzően a sporttal foglalkozó is. Ez feltételez egy olyan közeget, amely nem csak szerette a focit, de játszani is megpróbálta. Erre az első nevezetes alkalom 1920 – ban adódott. Addig alkalmi lehetőségek, egyéni kezdeményezések próbálták a foci iránti szenvedélyt megfelelő mederbe vezetni. Ekkor a színész társadalom hasonló lelkesedését felismerve sorra került az első (azóta a hivatalos besorolás szerint is) SZÚR, azaz Színész – Újságíró Rangadóra. A nevezetes mérkőzés eredményéről mindenki máskép emlékezik, de azért írjuk le most az első kezdőcsapat névsorát, amely:
Boross – Paulini, Kalmár – Diener, Egyed, Neuwelt – Falus, Székely, Relle, Pánczél, Csöndes felállásban játszott 6000 főnyi közönség előtt az MTK pályán. A revánsra négy évig kellett várni, míg a második találkozót 1924. július 24.-én sikerült megszervezni.
Próbáljuk összefoglalni most röviden, azt a három korszakot, amely az Újságíró Labdarúgó Válogatott történetét jelenti.
Az első korszak a Hőskor volt 1920 – tól 1958 – ig. Ebben a lassú szerveződések, egyéni kezdeményezések, próbálkozások korszakától jutottunk el a folyamatosságra törekvésig.
1936. június 26. III.SZÚR – érdekessége, hogy mindkét csapat legeredeményesebb játkosa játszott a tizenhat évvel ezt megelőző első összecsapáson is. 4:3 arányú győzelem volt. Ezt még két összecsapás követte, még az évben 1936. szeptemberében a IV.SZÚR és 1941. augusztus 26-án az V.SZÚR. Ez újabb mérföldkő történetünkben.
Ettől kezdve ugyanis rendszeresen követik egymást a találkozók.
1942. június 25. VI.SZÚR – arról volt nevezetes,hogy ekkor esett az egyetlen öngól a több mint 30 mérközés alatt. De megemlíthetjük, hogy a partjelzők Tolnay Klári és Csíkós Rózsi voltak!
1943-ban két SZÚR is volt, de a második az eredményéről nevezetes, ekkor volt ugyanis a legnagyobb arányú győzelem, 8:2 a javunkra.
1944-ben két SZÚR-on, a háború poklában is 6-7 ezer néző volt kiváncsi a játékosokra, és a partjelzőkre, mert példáúl az egyik mérkőzésen négy színésznő integetet partjelzőként, egyszerre!
A világháború után viszonylag gyorsan magára talált az újságíró társadalom és 1946. augusztus 25.-én megrendezték a XI. SZÚR rangadót. Hogy nem volt minden rendben a sajtószabadsággal, azt az is jelezte, hogy csak 1948. június 20.-án került sor a következő találkozóra, a rákövetkezőt pedig nem engedélyezték, sőt 1953-ban egyenesen meg is tiltják. Ahhoz Rákosinak kellett mennie, hogy 1954. július 14.-én sorra kerüljön a XIII. SZÚR, de még szinte titokban, mindössze 1000 néző előtt. 1955 után a forradalom miatt igazoltan egy év szünet következett, s csak 1957. augusztus 22.-én és 1958. június 15.-én rendeznek hivatalos SZÚR mérkőzést, az utóbbin már 16 ezer néző előtt.
A második korszak a Hősök korszaka volt 1959 – től 1984 - ig, amikor egyrészt a színész és az újságíró társadalom is észrevette, hogy ebben üzleti lehetőség van, azaz a jegyekért pénzt lehet kérni. Másrészt a hivatalos hatalom is ezekkel a teltházas Népstadionos mérkőzésekkel biztosította az alkalmi gőzkiengedést.
1959. július 5.-én ugyanis az FTC pályán, minden várakozás ellenére 25 ezer néző váltott jegyet magának, rendőrnek kellett biztosítania a jegyeladást, és ezen a mérkőzésen szerepelt először Papp Laci a színész csapatban. A következő három évben még a Fradi pályán rendezik a mérkőzéseket, de ekkor elhangzik a kérdés: Miért nem viszik át a Népstadionba? Hosszas vita után elfogadják az indítványt, és 1963. június 2.-án „telt ház előtt” a Népstadionban megrendezik a XXI. SZÚR rangadót, amelyen az újságírók 5:3 arányban győztek!
(Itt jegyezzük fel, hogy a csapat egyik gólját az a Várkonyi Sándor szerezte, aki jelenleg is a csapat oszlopos tagja!)
Jellemző lett az esztrád műsor, mint körítés megjelenése is, amelyet nagyon sokáig Marton Frigyes vezetett le rendezőként.
Az 1965-ös SZÚR pedig a végeredménye miatt lett nevezetes, ekkor rúgták a SZÚR - ok történetének legtöbb gólját, 12 gólnál azóta sem esett több (6:6).
Az 1966-os év meglepetése, egy új csodacsatár megjelenése volt, Bujtor István (a tank) személyében, aki akkor két gólt rúgott. Érdemes néhány címet is felolvasni az akkori plakátokról:
A labda kerek, SZÚR-ról SZÚR-ra, Ki SZÚR jobban? SZÚR Karnevál azaz Szilveszter júniusban, Bunda nélkül.
1970-ben két találkozó is volt, ugyanis az árvízkárosultak részére szeptemberben egy újabb mérkőzést rendeztek. 1971-ben a jubileumi XXX. SZÚR került megrendezésre, amelyen a Várkonyi – Bujtor párbajból az újságírók gólkirálya került ki győztesen. E korszakot 1984-es SZÚR zárja, amelyen utoljára játszottunk ekkora közönség előtt.
A harmadik pedig a Hősök nélküli korszak, amelyben a színpadtól eljutottunk a diplomáciáig, és a Népstadiontól a vidéki meghívásokig, a rendszeres megmérettetésekig.
1984-tól megszűntek a nagyszámú közönséget vonzó rendezvények, de a rendszeresség megmaradt. Azóta is minden évben találunk módot, és helyszínt, hogy a „SZÚR” megrendezésre kerüljön. Ezzel párhuzamosan előtérbe került a sportdiplomácia. 1962-től kezdődően sikerült néhány ország újságíró szervezetével felvenni a kapcsolatot, és hivatalos mérkőzéseken bizonyítani, hogy (Brazíliától Kínáig) fociban még nagyhatalmak vagyunk. Először Ausztriával, Lengyelországgal és Jugoszláviával alakult ki rendszeres kapcsolatunk, rendszeres oda és visszavágó mérkőzésekkel évente. Később szinte minden földrészen megfordultunk, erősítve a magyar sport hírnevét.
Az utolsó években nálunk járt az angol újságíró válogatott, edzőmérkőzést játszottunk a magyar válogatottal, és Kínai meghívásra Pekingben játszottunk barátságos mérkőzéseket.
Mindezek közben egyre több meghívást kapunk helyi rendezvényeken való részvételre. Néhány városban már hagyomány a részvételünk, és egyúttal a jó játékra is garancia, hogy egykori válogatott játékosokkal megerősödve színvonalas mérkőzéseket játsszunk a helyiek legjobbjaival.
Jubileumi és tornamérkőzések, edző- és avatómérkőzések mind szerepelnek az éves programunkban.
Játékos állományunkat erősítik egykori válogatott labdarúgók:
Dajka László
Dzurják József
Kovács Kálmán
Kiss László
jelenkori futballedzők:
Bicskei Bertalan
Gálhidi György
és a jelenlegi keretünk, amely a Népszabadságtól a Média ÁSZ–ig a legkülönfélébb szerkesztőségekben dolgozik.
Várjuk az Önök megkeresését is, ha olyan ellenfélt keresnek, akiknél nem csak a nevek számítanak, de a játéktudásuk is!
Egyeztetés céljából kérjük legalább egy hónappal az esemény előtt küldjék el számunkra megkeresésüket, és igyekszünk gyorsan reagálni arra!
E-mail: sskarakter@mediaasz.hu
Esemény:
Helyszín:
Időpont:
Rövid tájékoztató:
Szervező:
(név, telefon, e-mail)