Samuel Morse 1839-ben alkotta meg a hosszú és rövid jelekbõl álló morze ábécét. De milyen hosszú út vezetett el idáig? Samuel Finley Breese Morse foglalkozása festõ volt, így az elektromosságról nem sokat tudott - de mindig érdeklődött az új dolgok iránt. 1832-ben az Atlanti-óceánon hajózva - Charles Thomas Jackson bostoni fizikus hatására - vázolta fel jegyzetfüzetébe egy kezdetleges távíró tervét. Vonalakból és pontokból állította össze a számsor jeleit 0-9-ig, ezekkel jelölte az angol szavakat.

Morse a New York-i városi egyetem tanára lett, szobrászatot, festészetet tanított. Mindeközben tovább foglalkozott a távíró gondolatával, és létrehozott egy adókészüléket, amelyet még kézzel kellett hajtani. Az ezzel „előállított” távmondat úgy nézett ki, mint egy mai szívritmusgörbe. Ez a jeladó még csak nagyon kis távon működött, mintegy 12 méteren belül.

Morse felvette a kapcsolatot Joseph Henry professzorral, akinek találmánya előrevitte a távíró tökéletesítését. Az első nyilvános sikert 1837. szeptember 4-én aratta, amikor fél kilométer távolságból sikeresen rögzítettek egy jelsorozatot. A papírszalag kódolása még mindig számokkal történt, amihez hozzárendelték, a megfelelő angol szót. 1837. november 13-án sikerült elérni a 10 mérföldes távolságot.

1838-ra a készülék elérte a gyakorlati alkalmazási szintet - mégsem kellett senkinek, hiszen igen bonyolult kódrendszert használt. Ekkor döbbent rá, "hogy nem számjegyeket kellene közvetíteni, hanem az ABC betűinek megfelelő pont-vonal kombinációkat."

Morse egyfolytában a washingtoni képviselőházba járt, hogy kiharcolja a találmány gyakorlati alkalmazását. 1843-ban tárgyaltak egy törvényjavaslatot, ami egy kísérleti távíróvonal felállítását tűzte ki célul Baltimore és Washington között. 1844-ben sikeresen vizsgázott ez a távíróvonal. Az első közvetített üzenet Morse szavai voltak: "What hath god wrought", azaz "Mit művelt Isten!"

Magyarországon 1850-ben nyílt meg az első pesti távírda.